Fáradt szívvel érünk a faluba, ez az utolsó előtti település a három nap alatt, a tizenkettedik. Alig képes az ember befogadni ennyi szépet, csordultig van az élmény, fáj az üresség. Már nem jegyzetelünk, megdőlt fejjel megyünk és fotózunk eszelősen, lássatok, ez kincs, vissza kell térni és egyben lenni az élő élettel. Leporolom magamban a kérdést: […]
Megint nem tudjuk elhinni, hogy baj van, hogy halódik a vidék, ismét olyan tájon érkeztünk a faluba, hogy több volt a „hú, odanézz” az autóban, mint a beszélgetés. A kertek üresek, legtöbb helyen fűszálak lengedeznek. Hát ez nem a mi táplálékunk, a díszkertből nem kerül gőzölgő ebéd az asztalra. Újra végigpörgetem a képeket, keresem a […]
Hullhat a könnyünk a meghatottságtól vagy a megrendüléstől: a falu őslakosainak lélekszáma alig néhány fő… Mondjátok meg, hogy mehetett el ennyire tévútra a világ? Ők azok, akik itt születtek és itt is élnek még. Két idős néni, pont a mezőről sétáltak be a földúton, lábuk körül cirmos cica simulva kísérte őket. Messziről hallatszott vidám beszédük, […]
A hűs őszi késő délutánon harapjuk a faluban a hegyi levegőt. Gyönyörű az odavezető út, a település elhelyezkedése és képe vetekszik az osztrák tartományok hegyi falvaival. Ott miért megy az, hogy vidáman turkálják a földet a gazdák, minden portán komoly mezőgazdasági gépek, karámban sorjázó állatok és sugárzik egyfajta természet közeli jólét az ott élőkről? A […]
Lapozom a füzetem, előtör az emlék, ahogy az egy kilométeres erdei úton csak kettes váltófokozatban tudtunk menni. Kuplung, fék, kátyú. Kárpótol az erdő színeivel, a völgyek messzi búbjai. Az Árpád-korban már említik a települést, a falu felé haladva szürke marha csordával találkoztunk, megálltunk pár szóra beszélgetni a pásztorral. Fogadtam volna, hogy nem cserélné másra a […]
Sorban a harmadik zsákfalu, amit bejártunk egymás után, mindegyikből ki kell jönni és újra menni, be a völgyek közé. Átlagos borsodi mini település, a jelző itt csupa pozitívumot jelent: nyugodtan lehet gazdálkodásba, állattartásba kezdeni, megtermelni a saját élelmiszert a családdal. Családdal… szét vagyunk feszítve ebben a tekintetben. De az az igazság, hogy a szülői házat […]
Gurulni látszó szénakötegek a határban, ismét megérint a messzi dombok hajlata, az almáskertek a falu felé vezető úton. Nem láttunk erősen rossz állapotban levő házat, eladó házat sem, az elhanyagoltaknak is megvolt a maga bája. Bokor mögé bújva figyelték, ágak közül lesték üvegezett szemeikkel, jön-e új gazda már? A legtöbb ház szépen, frissen felújítva, sokan […]
„Kérdeztem a papot, lehet-e tévézni? Ő azt mondta, igen” – kezdte beszédét kedves idős néni kalauzunk. – Öten járunk már csak templomba, mind hetven felett, hát így a világunkkal, a templommal mi lesz?” Két és fél fő lakik négyzetkilométerenként, ha képzeletben beteszem őket egy ekkora területre, biztos kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. A falu határában […]
Két dolog bevezetésül: a harmadik borsodi település volt sorrendben, amit bejártunk, itt már egészen tapasztalattá szilárdultak a látottak, miszerint eldugott hegyi gyöngyszemekben járunk. A másik, hogy alacsony lélekszáma ellenére egyáltalán nem tűnik a kihalás felé sodródó falunak. Éppen ellenkezőleg! Eladó ingatlan ugyan van a faluban, de a rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt képtelenség hozzájutni. Egysávos aszfaltút […]
Zsákfalu, a falu vége tábla rövid úton földútba, majd legelőbe torkollik. Itt is folytatódott az az érzés, hogy Abaúj falvai meg nem érdemelt rangon állnak a közvélemény szerint. Úton a falu felé tágas-dombos határ, bent a faluban is olyan szellős, kellemesen tágas, nincs egymás aurájába lógás. Sok, látszólag magányos házat láttunk, eladó táblát egyiken sem. […]