Gurulni látszó szénakötegek a határban, ismét megérint a messzi dombok hajlata, az almáskertek a falu felé vezető úton. Nem láttunk erősen rossz állapotban levő házat, eladó házat sem, az elhanyagoltaknak is megvolt a maga bája. Bokor mögé bújva figyelték, ágak közül lesték üvegezett szemeikkel, jön-e új gazda már? A legtöbb ház szépen, frissen felújítva, sokan […]
„Kérdeztem a papot, lehet-e tévézni? Ő azt mondta, igen” – kezdte beszédét kedves idős néni kalauzunk. – Öten járunk már csak templomba, mind hetven felett, hát így a világunkkal, a templommal mi lesz?” Két és fél fő lakik négyzetkilométerenként, ha képzeletben beteszem őket egy ekkora területre, biztos kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. A falu határában […]
Két dolog bevezetésül: a harmadik borsodi település volt sorrendben, amit bejártunk, itt már egészen tapasztalattá szilárdultak a látottak, miszerint eldugott hegyi gyöngyszemekben járunk. A másik, hogy alacsony lélekszáma ellenére egyáltalán nem tűnik a kihalás felé sodródó falunak. Éppen ellenkezőleg! Eladó ingatlan ugyan van a faluban, de a rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt képtelenség hozzájutni. Egysávos aszfaltút […]
Zsákfalu, a falu vége tábla rövid úton földútba, majd legelőbe torkollik. Itt is folytatódott az az érzés, hogy Abaúj falvai meg nem érdemelt rangon állnak a közvélemény szerint. Úton a falu felé tágas-dombos határ, bent a faluban is olyan szellős, kellemesen tágas, nincs egymás aurájába lógás. Sok, látszólag magányos házat láttunk, eladó táblát egyiken sem. […]
Kiszállva az autóból, a faluban kamrába tett alma és körte illata. Vegyesen. Hatalmas terek és egy ember, ahogy végigmegy az utcán oda és vissza. Elgondolom, mi ad többet az emberi élethez szórakozás terén: ül a TV előtt este hattól, vagy naponta egyszer felsétál az alvégről a felvégre és hazáig. Itt az esti lebukó napfényben megérintett […]
A borsodi körutunk első állomása volt a falu. Az eddigieknél több fotót készítettünk, lefényképeztük a faluba vezető utat, milyen a hangulata, a több utcarészletet jobban visszaadja a település egészét. Simára viszonylag sima út vezet, erdőn át, patak mellett, tízes mesekönyv faktorral, délután háromkor már harapható és csípős az októberi alpesi levegő. Nagyot csodálkoztunk, amikor a […]
Miért is lett ez a sorrend az első körben bejárt zalai falvak között, hogy épp Magyarfölddel végeztünk? Hadd higgyek most abban, hogy üzeni, nem fejlődés, nem irány, ha külföldi megveszi a házat és felújítja. Néha eljön, levágja a füvet, leporolja a spalettákat. És akkor mi van? Élet ettől nem lesz újra a vidéken, nem fejlődik […]
Nem tudom, a Wikipédiának higgyek, vagy a faluban hallottaknak, az internet szerint 43-an laknak. Gondolom, végül is 3 fő ide, vagy oda… aztán rájövök, nagyon sokat számít, ez a lakosság majd tíz százaléka, nem mindegy, hogy mi van velük. Az egyik legközelebbi kis település az Őrség aljánál, szépen sorjáznak a tájegységre jellemző házak. És mennyivel […]
Mesebeli falu, sikerült néhány olyan képet is készíteni, ha ránézek, olyan, mintha egy ódon tündérkertet fotóztunk volna. Mielőtt beértünk, muszáj volt egy hason fotót megejteni a határban, gyönyörű volt a virágos rét. Innen már karnyújtásnyira van az Őrség, sok-sok tájjellegű ház, kúriák, pajták oszlopfővel. A faluban megy keresztül a Kerkai Jenő kerékpáros túra útvonala, a […]
Mintha egy hullámvasúton utaznánk Zalában, hol kicsit fejlettebb a falu, elindult már valami, aztán a következőben megint csak a múlt nyomai vannak. Egyik helyen találkozunk lelkes odaköltözöttekkel, a következő helyen pedig több a romos épület, mint a szomszéd faluban. Ki érti ezt… Márokföldön ez valahogy vegyesen volt megtalálható, aki ott lakik, menne el, házak pedig […]