Este érünk, ott alszunk, érezni akarom a falu álmát. Csillagok verdesik a homlokom, oly közel az égi lepel. Rissz-rossz az út odafelé, reggel ámulok a mozdulatlanságon. A hivatalos adatok szerint 2015-ben 22-en laktak 26 lakóházban, ez a szám 2017-ben 14 fő, ugyanannyi házban. Vendéglátónk szerint 7 állandó lakója van a falunak, a többiek csak cím szerint földiek. Több vendégház üzemel, a vadász idény a fő betevőjük. A templom mellé szép új közösségi tér épült, nem valószínű, hogy a falubeliek fognak ott összegyűlni, nincs annyi fenék, ahány helyet odatettek. Elmúlás zajlik pont a szemünk előtt, de milyen gyorsan, potyog ki az ember a vidékről és ezzel együtt esik ki kezünkből az élet. Eléggé oda kéne menni, a földbe magot tenni, tyúkot rányomni a kosárra, karót hegyezni a gyenge szárnak, gyerekeket növeszteni az utcákra, akik ha hó van és csillagos az ég, párás szájukkal Betlehemet járnak.
Gratulálok az oldal készítőinek! A szívem szakad meg, miközben gyönyörködöm ezekben a csodás kis falvakban. Az utolsó néhány sor idézve van valakitől vagy saját szerzemény. Tökéletes megfogalmazás, imádom. Ellophatnám, forrásmegjelöléssel?
Kedves Kati!
Köszönöm 🙂
Az írások sajátok, ha szeretné, vigye nyugodtan!
Üdvözlettel:
Lőrincz Zsuzsa
Köszönöm 😃
Sírás szorongatja a torkot, tényleg…..
Köszönöm a falu nevében ezt a gyönyörű összeállítást.