Átmos az erdő, mire odaérünk. Ha lehunyt szemmel utaznék, azt gondolnám megérkezve, itt nagyanyáink szoknyasuhogása benne van a levegőben. A szénapadlás illata, a kútnál megmosott láb frissessége. Úgy minden rendben van, ha kikapcsolom az eszemből, hogy elvisz a virtuális és városi élet. Láttunk szomorú házakat, hunyorgó redőnyöket, olyat is, amibe beszökni már nem mertünk volna. A falu Fő utcája az egyetlen út, patak kíséri szélesen. Beszélgetőpartnerünk a birkák gazdája, meséli, ha reggel fél ötkor megy a busz, nem is hallani a hangot, torkuk szakadtából vannak a madarak. Városi emlékét meséli: a kilencedikre ment fel lifttel, senki nem szólt a másikhoz. Észrevette. Neki még feltűnt, hogy el vagyunk kanyarodva rendesen a társainktól, a fától, a szabad földben termett ételektől. Pedig nem tiltja semmi a gazdálkodást, a saját élelmiszer megtermelését, le kell ülni csendben és megkérdezni, mi van. Belülről fogják mondani: hát, fiam, nézd, amit te fejlődésnek gondolsz, károsította a lelkedet és az egészségedet. Elkészítetted az excel táblát és megetted a magas szójatartalmú felvágottat. Lehet találni utat, van mód visszamenni a földek igazába, ha van már két-három gazda, együtt szövetkezve a közeli nagyvárosban biztos akad felvevőpiac az egészséges élelmiszerre. Most hetente egyszer jön a mozgóbolt és ritkábban a holland és szlovák nemzetiségű tulajdonosok. Tőlük nem áll lábra egy falu sem – tőletek igen.
A Cserehát legszebb ikonosztázionnal rendelkező templomba nem tudtunk bejutni, 2004-2006 között nem volt bűncselekmény a faluban. Lakossága magyar, 3,5 millió forintért lehet átlagban házat földdel vásárolni.
Kivel érdemes felvenni a kapcsolatot?
Polgármesteri Hivatal
Facebook oldaluk
Galyasági Településszövetség
Civil szervezetek a környéken
Termelői piacok a megyében
Működő bevásárló közösségek, közösségi mezőgazdaságok a környéken:
Eleven Föld Szociális Szövetkezet
Pro Lecsó Bevásárló Közösség
Pásztortáska Baráti Kör/közösségi mezőgazdálkodás
Borsodi Kosár Kör
Nagyon elszomorító ez az üres falu, üres házakkal. Valaha itt éltek emberek,dolgoztak, összejártak, esküdtek, gyerekek születtek, imádkoztak, barátkoztak. Közösen dolgoztak, s amit dolgoztak, abból, azt élték fel. Állatokat tartottak, mindennek rendnek kellett lennie… Mert volt egy élet ritmus, ami mára már nincs. A dolgoz kezek kint pihennek a temetőben… S, nincsenek fiatalok, akik tovább vinnék a megkezdett, folytatott életeket… Egyre több az ilyen elnéptelenedett település itt, Magyarországon is…
Lelket-szívet facsaró, mert vannak itt még házak, melyek még nyomaikban is csodaszépek.
Sajnos ez nem magyar sajátosság. Európában sokfelé megtalálható ez. Olaszország, az Horvátország, az ex-Jugoszláv államok, Románia (csak hogy azok említsem ahol személyesen tapasztaltam) mind tele vannak néptelenedő falvakkal.
Olaszországban ez már nem csak a déli (Szicília, Reggio Calabria, Puglia) területeken fordul elő. Múltkor pl arról olvastam, hogy egy Genova környéki falu 1€-t árulja a házait olyanoknak akik hajlandóak lennének oda költözni. De ilyen van/volt Szicíliában is. Hihetetlen, hogy azokat a gyönyörű évszázados kőházakat 1€-t árulják.
Sajnos ezek a falvak – legyenek itt Magyarországon, vagy bárhol másutt Európában – ma már nem tudnak megélhetést adni a lakóinak….
Hát…én nem vagyok benne biztos, hogy az 1 eurós ingatlanok hírei valósak… 🙂