Öt év alatt 14 fővel csökkent a lakónépesség, ez kimagasló. Szép somogyi csend, közel a Balaton, visszanéztem az öt évvel ezelőtti képeket, volt eladó ingatlan. Örömmel látok három-négy kis szőke fejet szaladni, széna, kút és pónik között, aztán a gazdát, svájciak, beszélgetünk, nem múlik a fenntartásom. Kevés helyen látunk konyhakertet, ránézésre volna rá lehetőség, a falu dombján levő házakban többen visznek családi kisgazdaságot. Megrendítő látvány a ház előkertjében a rózsaszín flamingó, a nagy földmunka külföldi rendszámos utánfutóval, minek is nem téptük le a buszmegállóban kitett hirdetést, bár semmit se ért volna, nyomtattak volna másikat a külföldi ingatlankeresők számára. Szóval lakó lett, de a népesség fogy, érthetetlenül érthető, nem lesznek itt minden évszakban, csak a kék spaletták becsukva, valaki szegény magyar ember néha ránéz a házra. Ki akartam számolni, ha kötelező lenne országszerte a házakhoz tartozó kertekben élelmiszert termelni, mennyivel csökkenne a szupermarketek jelentősége és mennyivel esne vissza a farmáciák bevétele. Milyen jó is lenne.
(a fotók elég rossz minőségűek lettek, elnézést)
A 2016-os bejegyzésben rengeteg ötletet és elérhetőséget írtam, hogyan, mit lehetne megszervezni a településen, vagy környékén, vagy milyen meglevő kezdeményezésekhez lehetne csatlakozni.
Gratulálok ehhez az elhivatott küldetéshez!