Súrol a délutáni napfény, az utak jól aszfaltozva, nem fúj, nem esik és nem mozdult semmi. Ha hét év alatt ennyi, akkor semmi. Keresem a díszes oszlopos házat, jószerivel köszönni kéne neki, kitartóan ugyanúgy áll, üres házával, vetetlen kertjével. Pedig az előítéletes borsod igen szép, a táj, a növényzet, a domborzat, minden. Roma fiatalember ül a háza előtt, tar udvar, szatellit és mobiltelefon. Sok helyen az látszott, hogy ez az új élet. Bódvalenkén háromszor mentünk át, nem fényképeztük a mélyet, ott még egy tárcsás mosógép is dukál a képhez. De bementünk a boltba, beszélgettünk az öreg cigánnyal, a szívünkbe égett.
Odafelé tehéncsorda legel, egy birkanyáj is hallatszik messziről, ősz van, nulla kotkodács, nulla moslék szag, nulla konyhakert. Vagyis van lehetőség kezdeni. Mondjuk ha három családnak gyerekekkel sikerülne egyszerre, megtartanák egymást az éledésben.
Az előző bejegyzés a faluról, termelői piacok, bevásárló közösségek – vagyis értékesítési helyek elérhetőségével.
