Semmivel nincs távolabb a Balatontól, mint a Káli-medence vidéke, igaz, hogy sík vidék, de kárpótol az erdő és a kis tó a falu határában. Még a sokszor hibásan működtetett falusi turizmus sem jelent meg, autó nem jön, a stáb áll a kamerával az út közepén és csodálkoznak. Csend van, egy idősebb külföldi tulajdonos kerítést javít, […]
Zalaköveskút – 24 fő – 1 év múlva
Szúrós hópihéket mintáznak fentről, nem sokat, de annyit éppen, hogy a tavalyi meleget kívánjuk helyette. Szép dombos a falu, belépéskor a bivalyos tanya szigorú szobra megnézi az utazót. Huszonhat ingatlanban huszonnégyen laknak, az egyik ház szép piros lett idénre, a parókia kinézetű eladó még mindig. Van nagyon felújított ház és nagyon haldokló is. Nagy betűkkel […]
Sénye – 31 fő – 1 év múlva
Sajnos sűrűn hallani faluhelyen ekkora csendet, a hiányzó hangok bántják a fület. A konyhakertek alszanak még, de jobbára nincsenek, néma pára suhan a porták felett. Egy bizonyos házat keresünk, izgalomban vagyok, mert túl nyitott és túl elhagyott, szerintem hatalmas értékkel. Szerencsére csak a kapu hajlott egyel beljebb, ott áll kéken, sértetlenül, nagy réz szájaival fára, […]
Bakonyság – 44 fő
Könnyes gombóc a torkomban, fáradtan érjük el a falut, az utolsó lesz a magyarországi ötven fő alatti lakosú települések közül. Puhára mosott csipketerítőként terül a tájba, pár kedves utca az egész. Kis kerek tér, kicsi templom, olvasónk adja kölcsön éjszakára a gyönyörű vendégházát. Csöndes a falu, csöndes, éppen hogy repül egy-két baromfi-szó. Szívesen kerültem volna […]
Csér – 27 fő
Mókuska szaladgál egy árva ház kertjében, kis kerek térre érünk be, egy tyúkudvarba és a falugondnok Zoliba botlunk. Valamennyire a határ közelében, mégis olyan sehova se tartozós érzés. Talán nagy huzat keletkezett egyszer Ausztria felől és kiporszívózta a szél a falvakból a magyar lakosokat. Az utolsó előtti ötven fő alatti falu, amit bejártunk, olyan érzés, […]
Nemesmedves – 34 fő
Inkább erdő, mint falu, kitüntetés lehet az élettől itt élni. Négyszer álltunk meg a település felé vezető úton fotózni, olyan lágy hajlatban követi a fenyősor az út kanyarulatát, lombszoknyája alatt megyünk. Odaérve-kiszállva halkan koppantom a telefont a kocsi tetejére, az emlékmű tanknál állunk. Hallani a csendet, az a fajta, amitől megadod magad a mindenségnek, a […]
Kozmadombja – 37 fő
Van egy darab utca, a partján néhány ház, majdnem ezer éves település, a török időkben egyszer már elnéptelenedett, akkor nagybirtokosok betelepítésével élesztették újra a falut. Fordult egy szépet a világ kereke, és ma is ugyanez az esély – ha odaköltözik pár család, aki szó szerint kezébe veszi a földet, igába hajtja az évszakokat, lesz élet. […]
Szaknyér – 49 fő
Málnahabos felhők, borostás tekintetű férfi tolja a bicajt a dombon fölfelé. A Nap már lefelé van, tükrözi a házak arcát, kevés a fény, de így is kedvesség van a levegőben. A kanyargó utca, a házak néha dombon, sietünk le a völgybe kattintgatni. Van kis függöny a házon, a vakolat elindult lefelé egynek lenni a földdel. […]
Felsőszenterzsébet – egy év múlva – 16 fő
Itt is jártunk tavaly, a közelben jártunk, visszamentünk lelkendezni, de esés lett a vége… Ebben a faluban készült a számomra ikonikus fotó, ami kifejezi az érzést, amikor olyan pici településen járunk, mint egy átlagos családi létszám. Megy az ember az egy szem úton, húzza a feje és a szíve, füle keresi a jószág hangját, a […]
Márokföld – egy év múlva – 43 fő
Visszamentünk újra, mert utólagosan éterikusan megismerkedtünk ott élőkkel. Högl Csaba és felesége, Kati jó pár éve költözött a faluba, nem volt a terveik között, de folyamatosan mentorálják a faluba érkező új lakókat. Csaba azt mondja, tíz év, mire valaki már nem friss beköltözőnek számít. Sok megkeresést kapnak vidékre vágyóktól, többnyire városból költöznek ki, életformát változtatnak, […]