A statisztika 3 év alatt egy fő csökkenést mond, ki tudja, ki közülük a testben-lélekben ott lakó és ki érdek-bejelentett. Odaúton kanyargós úton emelkedünk a falu felé, szilvás ligetek árulkodnak, egy kis idővel ezelőtt még szükség volt rájuk, gyümölcsükre, hajlandók voltak hajolni az emberek. Most egyenes háttal toljuk a kis fémszekeret, megnőtt a kényelem, másként szerezzük meg az élelmiszert. A faluban elkészült a vadászidénykor biztos vendégekre számító vendégház, alvó kertek, senkinek se növő fűvel. Csepp kis település, hegyek ölébe bújva, eladó házat nem látunk, szárnyas hangot nem hallunk, karón meghalt paradicsomot se, igaz, a hátsó kertek rejtve vannak. Gondolkodom, a szegénység nagy úr, mondják, de tényleg, milyen úr, igazi. Nem hagyta az embert eltunyulni és nem adott a szájába vegyszeres zöldséget és nyomorúságban tartott állat húsát. Másképp volt nehéz az élet, de hát mindig az és talán ésszel most mindent lehet. Küldök mondatot odafentre, legyen a környéken, a faluban egy olyan személy, aki szeretné megtermelni az élelmiszerét és nem haszonból, nem a végtelen fejlődés tudatában még magához tud kapcsolni többeket. Akkor lesz élet.
2 évvel ezelőtti bejegyzés a faluról
Facebook oldaluk készült azóta
A képek és a you tubon talált video szerint nagyon vonzónak találom ezt a falut, úgy fekvését, mint a házak stílusát illetőleg. Kicsit olyan hangulata van, mint ahol tavaly voltam Erdélyben. De kérdés, hogy ha megjelenne ott olyan, aki nekiállna élelmiszert termelni és állatokat tartani, akkor nem néznék-e, közösítenék-e ki a mostani ottlakók, pusztán azért, mert nemcsak hogy idegen, de ráadásul még valamit másképp csinál. Falusi ismerőseim, mesélték hogy az állatokat tartókat egyesek rendszeresen feljelentgetik, mondván hogy azok hangosak én büdösek. És nekem több helyen is értésemre adták, hogyha én azt szeretnék, akkor ugye tanyában gondolkodom. A hülyeség totálisan legyűrte a normális világot.