Szúrós hópihéket mintáznak fentről, nem sokat, de annyit éppen, hogy a tavalyi meleget kívánjuk helyette. Szép dombos a falu, belépéskor a bivalyos tanya szigorú szobra megnézi az utazót. Huszonhat ingatlanban huszonnégyen laknak, az egyik ház szép piros lett idénre, a parókia kinézetű eladó még mindig. Van nagyon felújított ház és nagyon haldokló is. Nagy betűkkel mondom, hogy a környéken most alakul bevásárló közösség, az ott élő termelőknek és most érkezőknek tavasztól-nyártól biztos, stabil bevételt tud nyújtani!
Olvasom az önellátókat internet szerte, igenis vastagszik az a réteg, akik visszafordultak, vagy sose fordultak el az élet megtartásától, meszelt ólaktól, kamillafőzetben csávázástól. Ha kimész a földhöz, a kertedbe, bele tudod gyúrni két kezeddel minden bánatod, kiszippantja, és akárhogy is, de meg fog növekedni a bokorbab, ha ott ülnél mellette egész nap, látnád, hogyan nyújtja egyre hosszabbra sárga nyelveit.
Az előző zalaköveskúti bejegyzés
